Eljöttek a napraforgószezon melegebb napjai, így a pörgetéseket kicsit át kellett ütemeznünk.
Két szempontból is fontos volt, hogy minél hamarabb tudjuk elkezdeni a munkát, mivel elég gyorsan emelkedett a hőmérséklet, illetve azért is, hogy az aznapi friss nektár ne legyen kipörgetve. Ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy Nektek minőségi mézet tudjunk adni. A méheknek idő kell ahhoz, hogy kipárologtassák a víztartalmat a friss nektárból. Ha ezzel végeztek, akkor befedik a méhsejteket, így megőrizve a méz beltartalmi értékét későbbre.
Hajnali négykor keltünk, félig ébren megreggeliztünk, kávét ittunk, majd indultunk is a méhekhez. A levegő hűvösebb volt, így a méhek még a kaptárban vagy az körül repkedtek. De pörgetés szempontjából nem vészes ez sem, hiszen erre van a méhleseprő gépünk. Kíméletesen lesöpri a méheket a keretekről, így őket visszahelyezzük a kaptárba, a saját családjukhoz. Míg a mézes keretet ki tudjuk pörgetni.
Végezetül azért legyen egy jó hír is, ugyanis, ha az ember korán kezdi a munkát, korábban be is tudja fejezni. Ez ránk is igaz volt, így a késő délutánunk szabadabb volt és ki tudtuk pihenni magunkat a következő napra. (Napraforgón kettő konténerünk van, így azt több nap alatt szoktuk kipörgetni.)
