Minden év legizgalmasabb pillanata az első pörgetés. Izgatottan vártuk már, hogy milyen lesz az idei repceméz, milyenek a méhek és, hogy milyen kalandok várnak ránk.
Amikor még mindenki békés álmát alussza, akkor indultunk mi pörgetni. Friss kávé a termoszban, reggeli a kosárban... Az egy órás út vidám hangulatban hamar elröppent.
Megérkezésünk után gyorsan felhúztuk a méhészkalapot és kesztyűt, aztán belevetettük magunkat a munkába: füstölőt begyújtani, pörgetőt beüzemelni, konténer belsejét előkészíteni. Mindig az első számú kaptárral kezdünk és úgy haladunk szépen sorban, amíg el nem érjük a kilencvenediket. Ugye, milyen soknak hangzik? Szerintem az első fele mindig gyorsan megvan. Mire a második feléhez érünk, addigra kicsit csökken a lendületünk. De egy jól termelő család, ahol sok-sok méz van, mindig megdobogtatja a szívünk és erőt ad a további munkánkhoz.
Délben ebédszünetet tartottunk: finom hazai kosztot ettünk! Persze a desszert sem maradhatott el! Amikor mindenki jóllakott, folytattuk a pörgetést.
Délután négy órakor csuktuk be az utolsó kaptár ajtaját, ezután még gyors összetakarítottunk magunk után és irány haza.
Hogy mi tette emlékezetessé a mostani pörgetést? Nem vittünk elég innivalót magunkkal, így a vége felé már eléggé szomjasak voltunk. Ilyen még egyszer sem fordult elő velünk, de biztos vagyok benne, hogy többet nem is fog!
Hazafele megálltunk fagyizni egyet. Így nem csak az idei első pörgetés történt meg, hanem az idei első fagylaltozás is.
